2010. december 15., szerda

A tél virágai

A tél beköszöntével, a nappalok rövidülésével, a levegő lehűlésével elérkezett az idő egy újabb virágcsoport számára. Őket gyűjtőnéven a „Tél virágai”-nak neveztem el. Nyilvánvalóan ők azok, melyeknek kedveznek a téli körülmények. Az csodás színpompás ősz elmúltával hétköznapjainkba beköszönt a szürkeség, amit néha a hó ragyogása felold, de sötét reggelek, és a szürke délutánok nem hatnak vidítóan lelkünkre. Ezt az állapotot tudjuk megtörni a tél virágai által biztosított színekkel.
Érdemes megismerkedni velük, és válogatni közülük a lakásunkba, kertünkbe. Átgondolt tervezéssel elérhetjük, hogy mindig legyen egy vidám színfolt a környezetünkben. Az alábbi sorokban röviden bemutatom a csoport legfontosabb képviselőit, majd igyekszem részletesebb tájékoztatást is adni róluk.
A sort az ősz legnépszerűbb virága a krizantém nyitja, azzal, hogy egyes fajtái egészen az enyhe fagyokat is gond nélkül átvészeli. Sajnos a krizantémmal összekötöttük a temetőt, annak hangulatát, ezért beltéri díszítésre nem szívesen használjuk, ajándékozás terén sem elterjedt. Különleges és hosszúszárú egyedei ritkán virágcsokrokban jelennek meg.
A krizantémot egy nagy kedvenc az árvácska követi. Színvilága szinte kimeríthetetlen. Kétnyári virágként tartja számon a szakirodalom, ezért kora ősszel kiültetve még a hó megérkezéséig szép díszt alkothat. Beltéri körülményeket nem kedveli, de hűvös, világos verandákon, előterekben sikerrel tarthatjuk néhány hétig. A fagyok beállta előtt azonban célszerű kiültetni. Fagytűrése kiváló, a hó olvadásával gyorsan fejlődésnek indul és igazi pompáját kora tavasszal mutatja meg.

Fodros díszkáposzta őszi beültetésben.

Az árvácskával gyakran alkot vegyes ágyást a díszkáposzta. A nemesítésnek köszönhetően egyre nagyobb a forma és színgazdagsága. Nem a virága díszít, hanem a szépen színesedő levele. Nagy hátránya, hogy a kemény fagyokban elpusztul, a szigetelő hóréteg alatt befülled, elrothad, levelei könnyen törnek, melegben nem fejlődik, levelei nem színesednek, ebből adódóan csak ősz és a kora tavasz az az idő, amikor szépen fejlődik, jól mutat. Edénybe ültetve a nagyobb fagyok előtt fűtetlen, ablakkal ellátott garázsba vihetjük, ahol áttelel. Majd a hóolvadáskor ismét kirakhatjuk, így még a tavasz végéig gyönyörködhetünk benne.
Lakásban szintén csak néhány hetet elviselő csarab a következő szép virágunk. A csarab tulajdonképpen díszcserje. Fás szárával, örökzöld növényekre jellemző tulajdonságaival teleinket átvészeli. Kinézete, és virágszíne miatt sokan keverik az erikával. Az erika jellemzően kora tavasszal virágzik, igaz hosszú enyhe ősz esetén már tél elején kinyílhatnak egyes virágai, de tömeges virágpompát tavasz elején várhatunk tőle, ezért ebben az időrendi rangsorban későbbre kerül. A csarab fő színei a világos-és sötétrózsaszín, fehér, mályvaszín. Talajban válogatós, savanyú talajt szereti, ezért más növényekkel nehezen társítható.
A mikulásvirág az első a sorban, ami igazi beltéri virág, legalábbis hazánkban. Őshazájában szabad ég alatt nevelkedik, és más paraméterekkel is rendelkezik. A mikulásvirág sem a virágával díszít, hanem színesedő felleveleivel. Igényes növény, ha nem a neki megfelelő körülmények közé kerül, akkor néhány héten belül elpusztul. Leveleit képes pár nap alatt eldobni. Különlegessége miatt közkedvelt, kereskedelmi ára is mérsékelt, ami további előnye. Alapszíne a piros, de fehér, krém, tarka, ciklámen színekben is kapható. Töretlen nemesítésének köszönhetően évről évre új színek és fajták jelennek meg.
Magyarországon kevésbé ismert növény a hunyor. Aki ismeri az is főként kinti virágként tartja számon, pedig a karácsony egyik kiemelt színfoltja lehet. Igénytelen, kis kertekben, vagy akár árnyas, hűvös teraszokon is könnyen nevelhető és évente virágzásra bírható. Minél erősebb, nagyobb tövet nevelünk belőle, annál gazdagabb virágzással ajándékoz meg bennünket. Virágának színvilága hatalmas. Fehértől a rózsán át a majdnem feketéig terjed. Szimpla és teltvirágú fajtái egyaránt léteznek.
Karácsonhoz nevében is kötődő virág a Karácsonyi kaktusz. A kaktuszokra jellemzően igénytelen, igazi aszkéta virág. Kezdők virágkedvelők is nyugodtan vásárolhatnak belőle. Még nagyon mostoha tartás mellett is hoz némi virágot karácsony környékén. Természetesen, ha egy kicsit kedveskedünk neki, akkor több virágot nevel. Egyre több színben jelenik meg. Virágboltokban zömmel kis méretben kapható, de néhány év alatt nagy bokorrá nevelhető. Szaporítása igen egyszerű.
Novembertől-februárig tartó téli időszak félútján említem meg a hagymás virágokat. Őket még az ősz végén ültetjük el, ahhoz, hogy a legfürgébbek karácsony táján kezdjenek virágozni. Választékuk igen nagy, egyik sztár közülük az Amarílisz. Ide tartozik még a Krókusz, Írisz, Jácint, Nárcisz, Tulipán, Gyöngyike, Hóvirág, Téltemető, Tőzike. Ők az ismertebbek, de természetesen sok faj tartozik még közéjük.
Ahogy a tél szorítása enged, megjelennek a kora tavaszi növények. Sikeres képviselőjük a kankalinok. Nagyon gazdag forma, és színvilággal rendelkeznek. Igazán jól csak a szabad ég alatt érzik magukat, de rövid ideig hűvös világos lakásban is kibírják. Meleg, száraz levegőjű légtérben néhány nap alatt tönkremennek. Megfelelő körülmények között hosszú és dús virágzásra számíthatunk. A kankalin tipikus növénye a régi paraszti házak téli gangjának, vagy fűtetlen előtereknek, ahol a karácsonyfa már megromló állapota mellett szépen díszített.
Szintén tél végi impozáns cserepes dísznövény a cinerária. Nem túl nagy, de annál több virágát ernyőszerűen rendezve hozza, ami szinte a növény többi részét (levél, szár) maga alá temeti. Csodaszép tiszta, élénk színeivel vonzza a tekintete. Virágaink közt ritka szép kék színben is kapható. Hosszú távú megtartása nem egyszerű feladat. A számára kedvezőtlen körülményekre gyorsan és drasztikusan reagál. Túlöntözéskor gyökere napok alatt károsodik, ami a növény teljes pusztulásához vezet.
A Ciklámen kedves kicsi, vagy nagy érdekes alakú virágával mindig a kedvelt növények közé tartozott. Színválasztéka nem túl gazdag, de ezt pótolja különlegessége. Földben található gumójából építkezik, ha számára kedvezőtlen külső körülmények adódnak, akkor visszahúzódik gumójába és megpróbálja átvészelni a rossz időszakot. Talajra és túlöntözésre érzékeny-e két elem a gumó pusztulását is okozza. Nem szereti a meleg helységeket, ekkor gyorsan eldobja kezdetben virágát, majd levelét. Gondozása nem túl egyszerű, mert a kis eltérésékre is rosszul reagál. Átültetéskor ügyelni kell a savanyú talajra.
Erikáról a csarabnál már tettem említést. A két növényt gyakran keverik, mivel nagy a hasonlóság közöttük. Igényeik hasonlók, talajban a savanyút, hőmérsékletben a hűvöset szeretik. Mindkettő cserje. Árszerű leveleik örökzöldek. Benti körülményeket csak rövid ideig viselik el. Az erika tavasszal, még a csarab ősszel, tél kezdetén virágzik. Az erika idős korára jelentős nagyságú tővé fejlődik, melyet ősz végére bimbók (sokszor már színes) borítanak, ezek szinte az első langy szélre kibomlanak, és színes pompommá változtatják a növényt.